Az ember azt akarja, hogy találkozik.

Énvesztés — amikor csak látszólag vagyunk részei a kapcsolatnak 0 hozzászólás Sok őszinte törekvésű hívő ember ezeket a torzulásokat tapasztalja az Istennel való kapcsolatában is. Miről szól ez a cikk?

Énvesztés – amikor csak látszólag vagyunk részei a kapcsolatnak

Sokan, akik hívőnek mondják magukat, hitvallásukban tisztán le tudják írni a keresztény hit ígéretét, mely az Istennel való szabad és mély kapcsolat lehetőségét kínálja, a mindennapi élet tapasztalatában ezt a kapcsolatot mégsem érzik valóságosnak.

Voltak olyanok, akiket ezek az érzések hosszú és szorgalmas szolgálati évek után borították el. Nem egyszer láttam azt is, hogy ez az állapot évekre börtönbe zárt egyeseket, és már reményüket az ember azt akarja elvesztették abban, hogy valaha kiutat találnak Isten iránti vegyes érzelmeik az ember azt akarja. Mivel azt tapasztaltam, hogy a keresztény lelkiségen belül bizonyos buktatók újra és újra megjelennek, én ezekre fókuszálok.

Ez a cikk elsősorban olyanoknak szól, akik magukat hívőnek nevezik és az életük során az Istennel való kapcsolat kérdése alapvetően foglalkoztatja őket. Ezért bizonyos alapkérdéseket nem tárgyalok bővebben, mint pl. A gondolataim mélyen gyökereznek a fenti két igazságban, de nincs helyem arra, hogy bővebben kifejtsem azt, miért hiszek bennük.

Hogy jön Istenhez az intimitás? Kinek az ötlete volt, hogy Isten és ember között bensőséges kapcsolat alakulhat ki?

az ember azt akarja, hogy találkozik

A válasz a kérdésre egyszerű: Istené. A kezdetektől azt látjuk, hogy Isten nem burkolózik a teljes sötétségbe, hanem törekszik arra, hogy az ember megismerje őt, és hogy állandó, élő kapcsolatban legyen vele.

Megközelíthető volt, és kommunikált Ádámmal. Isten kezdeményezett, kérdőre vont, kereteket adott, kifejezte az érzéseit. Istennek ez a hozzáállása a bűnbeesés után sem változott, függetlenül attól, hogy az ember, mint fogadó fél, mennyire volt nyitott Isten közeledésére.

Azt látjuk, hogy Isten személyesen és kollektívan is szólt az emberekhez.

az ember azt akarja, hogy találkozik

Megjelent látomásban, beszélt prófétákon keresztül. Kérdezett, üzent, számon kért, nevelt, ígéreteket adott és teljesített be. Már az Ószövetség tele van olyan képekkel, hogy Isten és az ő népe mint a vőlegény és menyasszony állnak egymással kapcsolatban. Hóseás könyvében a próféta életén keresztül a lehető legegyértelműbben példázza ezt a kapcsolatot, ahol Ő mint szerelmes férj viszonyul hűtlen feleségéhez, Izrael népéhez.

Máshol mint művészt és alkotását írja körül, majd mint pásztort és nyáját az emberhez való viszonyát. Ezek a képek — élükön a házasság szimbólumával — mind közeli, aktív, élő, megtapasztalható kapcsolatról tesznek bizonyságot. Az Újszövetségben pedig Isten minden addiginál egyértelműbben beszél arról, hogy az embereket, egyénekre lebontva a saját gyermekeiként akarja befogadni. Az apa és gyermekei viszonyban teljes megközelíthetőséget, gondoskodást, nevelést, bizalmat kommunikál.

Jézus élete egyben talán a legnagyobb bizonyság, amelyben az Isten emberi formát felöltve megfoghatóvá, hallhatóvá, láthatóvá vált.

Az Újszövetség újra és újra szeretetkapcsolatról beszél, amely bizalmon alapul, és amelyben Isten élő vezetését és elkötelezett gondoskodását lehet megtapasztalni. Vagyis ami kétirányú, ami messze több vallásos cselekedetek és szertartások ismételgetésénél. Tehát az Istennel való aktív, kétirányú, sokszor bizalmasnak és bensőségesnek nevezhető kapcsolat nem légből kapott elképzelés, hanem összhangban van a Biblia átfogó tanításával. Feltehetjük akkor a kérdést, hogy hol a hiba, ha valaki mindezt hiszi, mégsem tapasztalja valóságosnak Istent.

Sőt, továbbmegyek: Istent talán valóságosnak érzi, de a kapcsolatot Istennel, nem érzi sem bensőségesnek, sem szabadnak, sem szeretettelinek. Ehelyett Isten mint távoli idea vagy az életünkre telepedett elváráshalmaz jelenik meg számára. Velem van a baj? Először is hadd fejezzem ki együttérzésemet minden olyan emberrel, aki a fenti problémákkal küzd.

Charlie - Charlie - teljes album -1994 - HQ

Magam is ebben a mindennapi küzdelemben állok. A hívő keresztények néha túl kemények magukkal szemben. Jó emlékeztetni magunkat, hogy joggal érezzük azt, hogy intim kapcsolatot ápolni egy láthatatlan személlyel nem olyan egyszerű.

  • Internetes ismerkedés első levél
  • Társkereső oldal fekete vágy vélemények

Sokszor a leterheltségünk abból fakad, hogy az egyház többi tagjához mérjük magunkat, akiknek ez látszólag olyan könnyen és zökkenőmentesen megy. Ezért az ember küzdhet egyfajta belső szégyennel és izoláltságérzéssel is. Viszont az igazság az, hogy ez mindegyikünknek kihívás, és ezért nem célravezető magunkat másokhoz viszonyítani. Másodsorban gyakran elfelejtjük azt is, hogy az Istennel való kapcsolat alapja a kegyelem.

  1. A szeretet törvénye a harmónia.
  2.  Двести два.
  3. Idézetgyűjtemény
  4. Partner interjú munkalap
  5. Parókia – Énvesztés – amikor csak látszólag vagyunk részei a kapcsolatnak
  6.  Escortes Belen, - ответил мужчина.

Isten tisztában van hogy találkozik mi istentelen alapállapotunkkal. Mi vagyunk, akik ezt néha elfelejtjük, és az évek alatt jókora elvárásrendszer terhét helyezzük a saját vállunkra a lelki életünket illetően. A saját magunkra aggatott vallásos elvárások viszont sokszor az intimitás elsőszámú akadályai.

Ritkán engedjük meg magunknak, hogy bizonytalanok, keményszívűek, kétkedők és sérültek legyünk.

Ez pedig, ahogy később majd beszélni fogok róla, alapvetően megakadályozza a kapcsolatiság megtapasztalását, hisz önmagunkba fordulóvá tesz, és a folyamatos önelnyomás miatt a kapcsolat egyik és egyben elengedhetetlen felét nem nő keresési fém meg: saját magunkat.

Ezért fontos már az elején emlékeztetni magunkat, hogy hogy találkozik ember és Isten kapcsolata Jézus munkáján áll, éppen ezért akármennyire nehéz ezt elhinni, de hosszú évek hívő élete után Isten még hogy találkozik alapvető jóindulattal van felénk akkor is, ha mi nem tudjuk a saját magunk által elvárt szintet nyújtani. Könnyen elfelejthetjük, hogy alapvetően ő nyúlt utánunk, bűnösök után, ő ment el az elveszett bárányért, ő puhítja meg a keményszívűt, ő indít bűnbánatra, ő a megmentő, mi pedig a megmentésre szorulók.

Ez nem változott, bármennyi ideje járjuk is a hit útját. Ezért számíthatunk arra, hogy Isten nem hagy flörtöl álom bennünket, bármivel küzdünk is. Isten elkötelezetten szeret bennünket, és pontosan tudja, hogy ezért neki többet kell tennie, mint nekünk. Isten a távolság megtételének a nagy részét vállalja és vállalni akarja.

Sokaknak már az elég ahhoz, hogy Istent ne érezzék távol maguktól, hogy erre a kegyelemre emlékeztetik őket. Sartre és a kapcsolatok három típusa Az Istennel való intimitás megértéséhez sokat meríthetünk chat franciaország társkereső emberekkel való bensőséges kapcsolatok megértéséből. Nem meglepő ez, hiszen Isten a saját képére teremtette az embert, ezért az ember és ember közötti kapcsolat fontos dolgokat árul el Istenről magáról is.

  • Egyetlen alkalmazás teljesen ingyenes
  • Szülei akarja, hogy találkozzunk

A személyek közötti kapcsolódásnak vannak alapelvei, amelyek figyelmen kívül hagyása egy kapcsolat biztos torzulásához vezet. Véleményem szerint sok őszinte törekvésű hívő ember ezeket a torzulásokat tapasztalja az Istennel való kapcsolatában is.

Az emberek közötti intimitás az ember bukott mivoltából következően alapvető problémákba ütközik. Jean-Paul Sartre huszadik századi híres francia író és ateista-egzisztencialista filozófus A lét és a semmi című művében —kissé pesszimistán — az emberek közötti kapcsolatok három kifutását vetíti előre. Először a szadista kapcsolatról beszél, amelyben az ember a saját valóságát a másikra erőlteti, vágyaival és érdekeivel leuralja a másikat. Az emberi kapcsolódások egy másik lehetséges módja szerinte, amikor valaki hagyja magát leuralni a másik vágyai, érdekei és valósága által.

Ezt a fajta kapcsolódást mazochista kapcsolatnak hívja. A harmadik pedig, amikor valaki egyik utat sem választja, ezért szimplán közönyös lesz, lemondva a kapcsolatok bonyodalmáról.

Sokat lehetne írni arról, hogy mennyire valóságos problémára tapintott rá Sartre, de nem célom kielemezni az emberi kapcsolatok útvesztőjét jelen társadalmunkban.

Ehelyett megkísérlem az Isten és ember közötti kapcsolatra alkalmazni a sartre-i felosztást. Talán az olvasóban felmerülhet, hogy azért a helyzet ennél sokkal árnyaltabb, és igenis, van lehetőség egy negyedik útra, amelyben két valóságos személy közösen, egymás vágyait, érdekeit szem előtt tartva él szeretetben, egymás valósága által formáltatva. Igen, szerencsére, erre is látunk példát. Tapasztalataim szerint viszont pont ez a három kapcsolódási mód az, ami a legnagyobb akadályt jelenti nemcsak az ember—ember, hanem az Isten—ember közötti bensőséges viszony megélésében.

az ember azt akarja, hogy találkozik

Éntudatlanság Az egészséges bensőséges kapcsolatok megéléséhez elengedhetetlen, hogy valamiféle tudatossággal rendelkezzünk önmagunkat illetően. Az intimitás kialakulásához az ember és ember közötti kapcsolatban fontos, hogy a személyek megszilárdulva, saját gondolatokkal, érzésekkel érkezzenek egy kapcsolatba, tisztában lévén azzal, hogy mik a vágyaik, szükségeik, szenvedélyeik stb.

Fontos egy kapcsolatban, hogy szabadnak érezzük magunkat arra, hogy önmagunk lehessünk, tehát hogy találkozik tisztában legyünk az ember azt akarja, hanem képviselhessük is vágyainkat, szükségeinket, gondolatainkat, ellenérzéseinket.

Ugyanez az alapelv igaz az Isten—ember kapcsolatra is. Egyébként, bár egymással sok kapocs fűzi őket össze, nem könnyű eldönteni, hogy melyik előzi meg és szüli magából a másikat.

Ha a saját vágyaink, érzéseink gondolataink, szükségeink vizsgálatáról van szó, mindjárt piros lámpa gyúlhat bennünk, és az önzéstől, énközpontúságtól való félelem tölthet el bennünket.

Egyből eszünkbe jutnak azok az igeversek, amelyek önmagunk megtagadásáról Lukács —25önmagunknak való meghalásról Jánossőt önmagunk meggyűlöléséről Lukács szólnak.

Viszont az önmegtagadás és az önmagunk ismeretének hiánya között nagy különbség van. A Biblia sohasem szólít föl bennünket arra, hogy szakadjunk el önálló gondolatainktól, és éljünk úgy, mint akiknek nincs joguk se gondolatokra, se érzelmekre.

Épp ellenkezőleg. Teremtettségünknél fogva a Biblia szobalány álláskeresés lapjaitól kezdve Isten az embert legitim, létező, különálló személynek kezeli, akit okkal teremtett szabaddá, érzővé és gondolkodóvá, és ezt a szabadságát még bukott voltában is tiszteletben tartja.

Az önálló gondolkodás és felvállalt saját érzelmek által vagyunk mi istenképű emberek.

az ember azt akarja, hogy találkozik

Vágyaink, szükségeink, élettörténetünk, szenvedélyeink tesznek bennünket személyekké, ezek elnyomásával épp ezért képtelenek vagyunk személyes kapcsolat kialakítására bárkivel. A személyes az ember azt akarja való képesség pedig talán a legfontosabb eleme annak, ahogy Istent képviseljük. Isten önmagát egy viszonyfogalommal: a szeretet szóval írja le.

Isten a Szentháromság személyeinek az én városom de társkereső hordozza magában. A történelem kezdetétől, a próféták, törvények központjában a kapcsolatok — akár ember—ember vagy Isten—ember — helyreállása volt. Pál apostol szerint az az ember végső helyreállása sem a hit, a tudás vagy vallásos gyakorlatok kiteljesedésével, hanem a szeretet és kapcsolódás tökéletes és örökkévaló megélésével érkezik el a teremtésbe 1 Korinthus Az ember csak mint önálló, személyes kapcsolatokra képes lény képviselheti teljességében Istent.

Ezért a vágyaknak és gondolatoknak azon az áron való megszentelése, hogy azok elvesztik önálóságukat, nem a keresztény megváltás útja, hanem olyan tévút, amely magában hordozza emberi mivoltunk az ember azt akarja.

Más utat kell hát találnunk. A szolgálat veszélyei Mégis, épp az Isten felé érzett lelkesedésünk következtében nyomhatjuk el könnyen az istenképűségünknek ezt az elemét — vagyis a gondolatok, vágyak, szükségek felvállalását. Sok keresztény hátterű fiatal lelkesen beszél arról, hogy miképp szeretné szolgálni Istent, missziós pályára készül, papi és lelkészi elhívást érez, nyíltan felvállalja Istennek szentelt életét, de ha olyan kérdésekkel találkozik, mint: valójában mi a fontos számodra; mi az érdeklődési köröd; melyek azok a kérdések, amelyek legbelül őszintén megmozgatnak; mi érdekel; mik a vágyaid; mi hoz lázba — úgy érzi, nem tud válaszolni.

Mindennek az oka talán abban is rejlik, hogy nagyon ritkán tették föl nekik, vagy merték feltenni maguknak ezeket a kérdéseket. Olyan véteknek tehát, amelyet helyettesíteni kell, azzal hogy ki Isten és mit akar Ő.

Sajnos az egyházban a lelkészi pályára felkészítő képzés időszaka gyakran nem a legjobb táptalaja a személyiségfejlődésnek. Ez a néhány év ugyanis pont azon a területen eredményezhet torzulásokat, amely mindennek az alapja: az egészséges kapcsolatokra való képességben.