Ismerkedés az átmeneti viszony, Cukorvilág
Új lehetőség?
Írta: Verticordiadátum: ápr 14,rovat: Párkeresés 0 komment Sokan állnak úgy hozzá a társkereséshez, mint egy olyan lottójátékhoz, ahol csak nulla vagy ötös találat létezik, közte semmi. Hányszor hallom: ha nem ilyen meg olyan, akkor nekem nem is kell pár.
Nem fogok megalkudni, nem elégszem meg kevesebbel, az igazira várok, satöbbi. Ismerős hozzáállás?
Van, aki minden egyes kalandban felfedezni véli a keresett szerelem lehetőségét, vagy legalábbis egyfajta kellemes kötődést, és mikor úgymond kirúgják, borzasztóan megszenvedi. De amíg megérkezik, ha tényleg megérkezik valaha, tegyük fel, hogy van olyan szerencsénk, addig is érdemes lenne jól éreznünk magunkat.
És ez szerintem akkor lehetséges, ha nem a dupla vagy semmi hozzáállás jellemez bennünket. Mi a baj ezzel a hozzáállással?
- A semmi és az „igazi” között – átmeneti állapotok
- Igen, nehezebb ismerkedni, ha gyereked van.
- Lazakapcsolat | nlc
- Hammer strength egykarú press
- Létrehozva:
- A pszichológus azt mondja, hiába érezzük úgy, hogy nincs választásunk, a valóság ezzel szemben az, hogy sokszor van.
Elsősorban az, hogy általa folyamatosan bántjuk egymást és önmagunkat. Egyfajta gyermeki daccal állunk az ellenkező nemű emberekkel szemben, le akarjuk gyűrni a másikat, hogy mi legyünk az erősebbek, hogy nyeregben érezhessük magunkat.
A társkeresés sötét oldala A szingli lét egy életstílus. Nem magányosság, csupán az átmeneti időszak pozitív megélése, amíg elérkezik Ő, akiért érdemes feladni, és egy másik stílusra váltani. De miért tart oly soká az az állapot, amíg társat keres egy év fölötti férfi, vagy nő? Ha belegondolunk az első szerelembe, semmi nem létezett csak Ő. Semmi másra nem koncentrálódott a gondolat, mint a másik személyiségére, kisugárzására, a szemére, alkatára, minden elhangzott szavára.
Mindeközben roppant magányosak és sebezhetőek maradunk, sőt, újabb sebeket szerzünk és osztogatunk. Az intimitástól ódzkodó szoknyavadász folyamatosan azt lesi, nehogy egy lány kötődjön hozzá, pedig nagyon szeretne kötődni, a rátarti nő meg csendben ácsingózik az érintés után, de jégkirálynőként viselkedik. Aztán van, aki annyira szereti a szexet, hogy inkább megalázó szituációkba is belemegy, csak ne legyen egyedül, később pedig a pasik szemétségére panaszkodik. Egy közös van bennük: nem érzik jól magukat és vergődnek ezekben a helyzetekben.
Mi lehetne a megoldás? Ha nem félnénk egymástól ennyire, és nem ragaszkodnánk mereven valami távoli ideálhoz, amelyre ki tudja, mennyit kell még várnunk.
Ha képesek lennénk az intimitásra anélkül, hogy attól kellene tartanunk, visszaélnek a bizalmunkkal, kihasználnak. Ha a férfiak mernének egy kicsit több érzelmet vinni a nem holtomiglan kapcsolataikba is, így a nők nem éreznék magukat kihasználva, ugyanakkor hajtaná őket az a kényszer sem, hogy a férfit minél hamarabb magukhoz láncolják, mert különben elmenekül: hiszen épp emiatt menekül.
Ismerkedés gyerekcipőben
Persze ahhoz, hogy ez működni tudjon, biztosan kellene tudnunk kötődni, és ezt vagy a gyerekkorból hozzuk magunkkal, vagy nagy munkával kell kialakítanunk. Gondoljunk bele: a nagy szerelem elérkezésekor is arra lesz szükségünk, hogy biztosan tudjunk ismerd akvarelljei, ne féljünk az elköteleződéstől, ugyanakkor ne akaszkodjunk a másik nyakába: merjünk a nulla és a minden között létezni.
A párkapcsolataink is akkor lehetnek sikeresek, ha erre képesek vagyunk. Iratkozz fel ismerkedés az átmeneti viszony Érdekelnek a társkereséssel, párkapcsolatokkal kapcsolatos témák?