Émile Zola háborúja és békéje - az idő harcokat újráz-II.

Találkozó kabil férfi a házasság,

A mi kapitányunk előlépett a tömegből. Te rossz fát tettél a tüzre.

A LÉGIÓBAN.

A matróz hallgatott. A rekruták röhögtek a kapitány tréfáján. A sziciliai fölvetette a fejét. Mintha a tömegen morgás futott volna végig. Éppen most vizsgálják a legénység hálótermét s ezért jónak láttam hirtelen elvitorlázni. Egy óriás káplár lépett elő. A káplár villámgyorsan fölnyalábolta a remegő olaszt s minden habozás nélkül áthajitotta a korláton, a tengerbe. A légió magához térve meglepetéséből, hurrát orditott, Champsaur egységes bar offenbach fölment a kapitányi hidra, a kapitány jelt adott a gépészeknek, hátul a hatalmas csavarkerék zugva kezdte verni a tengert, mely fehér tajtékot turt.

Elsiklottunk a temérdek hajó közt, elhaladtunk a világitó torony mellett, a gépek teljes erővel kezdtek müködni, lány keres férfit hatalmas hajó zúgott, rengett s a találkozó kabil férfi a házasság furódó orra ölmagas hullámokat vert föl. Aludni tértünk. Mondhatom, hogy igen különös gondolatok közt hevertem bele koporsószerü ágyamba. Eltemettem magamat.

találkozó kabil férfi a házasság társkereső síelők

Öt évi rabságot esküdtem Franciaországnak, melyből ha szabadulni igyekszem, büntetésem halál. Nagyokat sóhajtottam és foroghattam, mert Tagliano, a ki a fölöttem levő ágyban feküdt, megszólalt: — Busul? Érdekel ez az idegen, nyers és vad katona-élet és kiváncsian várom a folytatását. De néha eszembe társkereső iroda varsó, hogy bizony okosabban is csinálhattam volna az életet.

Mint ur jöhettem volna Afrikába, oroszlánt vadászni, e helyett mint közkatona jövök ide borjut cipelni s esetleg ismeretlen feketéket megölni ismeretlen fehérek érdekében. Nagy esés. Többen pipára gyujtottak. Egyik megszólalt: — Boldog az olyan ember, a ki még honvágyat is érez! Különös, keserü hangon szólt. Mindenki ránézett s a norvég igy szólt: — Ön is csak született valahol. Az apámat, a ki tanár volt Moszkvában, azért küldték oda számüzetésbe, hogy elpusztuljon.

Óh, mert jaj az okos embereknek minálunk! A boldogtalan aztán nemhogy elpusztult volna, de megházasodott… igy születtem én.

Van nekem hazám?

találkozó kabil férfi a házasság dell társkereső

Hazám nekem az a föld, a melyet apám mindennap megátkozott, mikor az ólommérget fujva ki tüdejéből, a nehéz napi munkából hazaérkezett? Hazám nekem az a föld, a melyen rabláncok csörgésén, a felügyelők kancsukájának csattogásán kivül egyebet nem hallottam? A kegyelem ugy szólt, hogy örökös számüzetés, de megforditott irányba, Európába… Igy kerültünk Párisba.

A hol annyi a nyomoruság, mint ott, nekünk már kevés hely jut. És anyám sokszor visszasirta azt a sivár, puszta szibériai völgyet, melyben a mi disznóólszerü házunk állott, a végében egy kis zöldséges kerttel… Mit sirassak én Európán?

Bár sohse látnám többet. S az orosz kis fapipájából elkeseredetten fujta a füstöt.

Mindnyájan bizonyos szánalommal néztünk rá. Találkozó kabil férfi a házasság norvég megszólalt: — És nekem, érzem, mégis fájdalmat okoz, itt hagyni ezt a világrészt, melynek pedig csak legterméketlenebb részét nevezhetem hazámnak. Mindig előttem áll az a kis faház, a magas éjszakon, a feneketlen fjord sötét vize mellett, hol annyiszor hallgattam, fejemet anyám ölébe hajtva, a téli viharok üvöltését, s szikladaraboknak tengerbe zuhanását.

találkozó kabil férfi a házasság női kutatási igazgatója

Mintha a viharos tenger orditó titánjait a földi titánok hajigálták volna. Szép ország az, uraim… De el kellett jönnöm, mert találkozó kabil férfi a házasság nem terem benne… Mérföldekre terjedő nagy területek lakatlanul, pusztán állnak, s még se fér el több ember benne… Én egyszerüen pályának választottam az idegen légiót, hogy éhen ne haljak… Csönd lett.

Tagliano igy szólt: — Körülbelül ez az én történetem is. Csönd volt egy ideig. A bajtársak visszaheveredtek ágyukba, csak az orosz és a norvég ültek még. Az orosz körülnézett és szólt: — Uraim, ugy látom, hajótöröttek vagyunk mi mind a négyen s hozzá elég intelligens emberek.

találkozó kabil férfi a házasság ingyenes svájci társkereső nem fizet

Vegyük ugy, hogy a légió a mi puszta szigetünk, melyre a sors kivetett. Tudják mit? Szövetkezzünk, hogy egymás sorsán könnyitsünk… — Helyes! Tagliano egy kis ezüst-feszületet vett le a nyakáról s megcsókolta. Anyámtól való. A kinyujtott feszületre mindegyikünk rátette jobb kezének két ujját s Tagliano diktált.

találkozó kabil férfi a házasság ingyenes társkereső tanácsadás

Hogy egymással mindig utolsó falat találkozó kabil férfi a házasság, utolsó korty vizünket megosztjuk. A csatákban összetartunk, ha közülünk megsebesül valaki, cserben nem hagyjuk, egymást pénzzel is támogatjuk, a följebbvalók eshetőleges kegyetlenségei ellen együtt védelmezzük magunkat. A ki esküjét megszegi, hitvány becstelen ember s azt a többi köteles elpusztitani. Isten minket ugy segéljen. Elmondtuk utána az egészet. Megcsókoltuk a keresztet, kezet fogtunk, megcsókoltuk egymást és lefeküdtünk.

Sokáig nem tudtam aludni, különösen egy a német sorozás elől megszökött elzászi gyerek sóhajtozása és zokogása miatt. Már este egyre csufolták a fiuk jajveszékeléseért, de ő folyton azt hajtogatta, hogy megszakad a szive; ő csak most érzi, hogy nem tud elválni hazájától; miért szökött meg — ugymond — hazulról, miután uj hazája sem tud vele mást csinálni, mint hogy katonának viszi, még pedig mint hallja, sokkal sulyosabb szolgálatra.

Most azután láttam, hogy a fiu leszáll ágyából és kisompolyog a teremből. A következő percben egy puskalövés dördült odakint, a födélzeten. Talpra ugrottam és fölrohantam. Odafönt zürzavaros szaladgálás volt. A gép járása lassabbodni kezdett, majd egészen megszünt. Rövid kommandószavak hallatszottak. A matrózok futottak a kis csónakot vizre ereszteni.

Ezalatt a villámos reflektor köröskörül kutatta az éjszaka sötétségét. A hajó farán őrt álló legionárius a puskáját igazitotta s igy szólt a hadnagyhoz, a ki e pillanatban termett ott: — Hadnagy ur, fölösleges a csónakot leereszteni, azt hiszem, agyonlőttem a szerencsétlent. A hajó mögött a tenger teljes villámos fényben ragyogott. S a viz tetején fekve megjelent a boldogtalan elzászi fiu, véres fejjel, nyitott szájjal s a viz sodra által huzva, sebesen uszott a hajó után.

Az odatódult rekruták megdöbbenve nézték a bizarr látványt és sápadtan, szótlanul tekintettek egymásra.

MONTE-CARLO.

Itt ugyan nem tréfálnak az emberekkel! A másodkapitány odajött, messzelátón nézte egy kicsit a hullát s aztán a hidra kiáltott. En avant! Vége van! A matrózok visszapakkolták a csónakot, a gépek ujra zakatolni kezdtek, a reflektorok elaludtak, a hajó röpült s mi visszabujtunk hálószobánkba.

De a világért sem mertem a szoba vizre nyiló kis kerek ablakára nézni, mert az az impresszióm volt, hogy a véres ábrázat rám vigyorog onnan… Szegény gyerek, neki két hazát adott a végzete. És egy harmadik hazában keresett boldogulást… Ötven milliomod magával német, negyven milliomod magával francia lehetett volna… és mégis ily nyomorultan kellett elvesznie. Mi vár én rám? A Baudin a pirkadó hajnal fénye mellett lassan uszott be Algier kikötőjébe.

A város aranyos kupolái, tornyai és minaretjei csillogtak a születő fényben. Apró házai mintegy ótalomért huzódtak a hatalmas erőd lábához, mely uralkodott az egész város fölött.

Az erődben éppen a réveillet fujták s a friss trombitahang messzire elszállt a tiszta levegőben. Előbb az idegen légió két százada szállt ki, nagy pontonokon, aztán ezek félkörbe álltak a kikötőben s minket rekrutákat vittek ki a partra. A kör összezáródott s megindultunk az erőd felé, fegyver közé fogva. Száz frank foglaló volt minden rekruta zsebében, azért vigyáztak olyan nagyon rájuk. Nem egy ember volt köztük, a ki ugy gondolkozott, hogy ingyen áthajózik Afrikába, ott kereket old s terv és ész nélkül elkalandozik a fekete kontinensen.

Micsoda keserves csalódás lett ezeknek nina fehér manuel új meet ostoba képzelődéseknek a vége.

Az erőd udvarán az ezredes és pár tiszt várt ránk. Spáhik, turkók, s afrikai vadászok lézengettek körülöttük. Fölolvasták a névsort, konstatálták, hogy ki veszett a tengerbe, az ezredes végigjárt köztünk s több izben mormogá: felséges fickók, aztán a káplárok pléhcsajkákat osztottak ki, megmutatták, hogy hol osztják a reggelit s azzal abtretoltattak. Reggelire pompás tejes kávét s egy-egy hófehér cipót adtak, mely a mi prófuntunk mellett valóságos kalács. Alig nyeltük le találkozó kabil férfi a házasság utolsó falatot, összedoboltak bennünket.

A front előtt ujra ott állt az ezredes és Champsaur kapitány. Rövid mozgás, magyarázgatás után valami száz főből álló csapat képződött. Ez legnagyobb részt poroszokból állott, de volt közte angol, olasz, hollandi, spanyol, amerikai. Erre is képződött egy tekintélyes csapat. Ezek a belgák és francia svájciak voltak. Erik a norvég, Wladimir az orosz, Tagliano és én nem mozdultunk egymás mellől.

Velünk együtt állt ott még vagy harminc ember. Bretonville hadnagy, vezesse valamennyit a magazinba s estére olyan uniformisban legyen minden katona, mintha skatulyából huzták volna ki. Holnap majd beosztjuk önöket a légióba. A hadnagy sugott neki valamit. Mind megkapták a foglalót? Tizenkettő és egy közt jelentkezzék a légió első ezredének pénztáránál.

Mint az eddig elmondottakból is kitűnhetett: kezdeti aggodalmam nyomán sikerült újra végigolvasnom magyarul Le Roy Ladurie könyvét, és az újra lenyűgözött. Történeti távlatból szemlélve a művet, erejét vesztette sok kifogás, fanyalgás, amelyet a szerző a nagy siker nyomán, a hetvenes évek második felében a némelyest irigykedő kollégáktól kapott.

Volt ön katona? Mikor a ruharaktár felé mentünk, egy vén legionista káplár, a ki hallotta beszélgetésemet Champsaur kapitánynyal, csatlakozott hozzám.

találkozó kabil férfi a házasság eredeti becenevét férfi társkereső

Oldalt eltünt. Intettem három pajtásomnak s utána eredtünk. Hátsó kapun mentünk be a magazinra felügyelő őrmesterhez s egy félóra mulva pompás, testhez álló, hófehér extra-egyenruhában, tiszti cipőben voltunk, kis kokett, fehér käppivel a fejünkön. A Lebel-fegyverhez való kis gyiklesőt is azonnal derekunkra csatolhattuk — s perfekt legionáriusok voltunk.

JOBBADÁN MIHÁLY AMERIKÁBAN.

Az én vagyok. Én elég garancia vagyok arra, hogy nem szöknek meg. S egy alig észrevehető mozdulattal a derekára szijjazott revolverre tette a kezét.

Vasárnap veszi kezdetét a Házasság hete

Az engedélyt este hétig csakugyan megkaptuk, a foglalómat fölvettük, s vigan indultunk kifelé. Az erőd kapujánál egy nagy csomó zsidó tanyázott. Szép, hosszu szakállu, bibliai alakok, olajbarna arccal, kifejező fekete szemekkel, nem az az éjszaki szláv korcsivadék, melyet oly sokszor láttam felvidéki birtokunkon, ragadozó madáréhoz hasonló félelmes arcával.

Wladimir nem is akarta elhinni, hogy ezek zsidók, annyira hozzászokott a hazájában látható elromlott tipushoz. A zsidók azért tanyáztak ott, hogy civilruháinkat és egyéb ingóságainkat megvegyék. Tagliano vissza is futott rögtön s lehozta régi életünk emlékeit. Ebből is bevettünk negyven frankot.