Egységes túrázás group pfalz, INSTITUTUM GEOGRAPHIÆ UNIVERSITATIS DEBRECENIENSIS
Tartalom
Magam a Kriterion Kiadó fele kapcsolatokat kereső fiatal szerzőként csöppen- tem bele a Limes-kör történetébe, és viszonyulásomat az ott elhangzottakhoz alapvetően az határozta meg alapvetően, hogy társkereső iroda konstanz voltam azoknak a generá- ciótársaimnak, akik az es évek második felének kisebbségi kilátástalansága elől a műszaki pálya viszonylagos biztonságába menekülve oldották meg a pálya- választás dilemmáját, ezzel együtt azonban egységes túrázás group pfalz érdeklődtek az erdélyi ma- gyarság sorskérdései iránt.
A kisebbségtörténeti, társadalomtudományi jártasság és megalapozottság tekintetében tehát nagy hátrányt kellett megpróbálnom le- dolgoznom, ami a kör utóbb publikált dokumentumainak a tanúsága szerint igen szerény korlátok között sikerült. Számomra a Limes-kör elsősorban egy sajátos szabadságélmény forrása marad, amely mindenekelőtt azzal a félelemmel függött össze, mindenekelőtt, amelyet le kellett győzni ahhoz, hogy erőnk legyen elutazni a kör soron következő rendezvényére, számolva minden egyes alkalommal a le- hetséges következményekkel.
Nyár, 3—7.
Fabian Gyula Jakab Albert Zsolt Szerk. B PDF
Önmagunkat próbáljuk megmenteni. Bíró Gáspár A jog helyzete a totalitarizmusban című előadása a találkozó-soro- zat második rendezvényén, a szerző brassói lakásán hangzott el.
Az egész jelen- ség — Gazsi személyisége, az általa használt beszédmód és nyelvezet, amely alapos elméleti felkészültségre vallott és számomra rendkívül imponáló volt, a bátorság, amellyel megfogalmazta a fennálló renddel kapcsolatos, alig több mint két évnyi ügyvédi tapasztalatára alapozott és ennek ellenére markáns ítéleteit — igen mély nyomokat hagyott bennem. A konszolidált egzisztenciára valló családi házban nézelődve arra gondoltam: nincs talán még minden veszve, ha Brassóban ilyen egzisztenciális háttérrel élnek még olyanok, akik azt tudják, és úgy gondolkodnak, mint Gazsi.
A helyzet valami folytán úgy alakult, hogy nem sikerült kapcsolatban maradnunk. A Limes soron következő, Az es fordulat után hosszú ideig csak futó — egy-egy konferencia vagy va- lamilyen rendezvény alkalmaihoz kötődő — találkozások alapján és egymás dolgait távolról követve tudtunk egymásról.
INSTITUTUM GEOGRAPHIÆ UNIVERSITATIS DEBRECENIENSIS
Valamikor elején kezdett szorosabbra fonódni kapcsolatunk: ő az ELTE Politikatudományi Intézetének elismert és akkor már nagy tekintélyű tanáraként, én mint a BBTE Politikatudományi Tanszéke ma- gyar tagozatának a kevés tapasztalattal rendelkező oktatójaként léptünk kapcso- latba, és kezdtük el keresni a szakmai együttműködés intézményközi lehetőségeit. Noha a dolog nem volt egyszerű, egy-két alkalommal sikerült mindkettőnknek ven- dégoktatóként megfordulni a másik intézményben, Gazsi pedig egy kisebbségpo- litikai magiszteri program akkreditálásához nyújtott fontos segítséget tanszékünk munkaközösségének, majd a program egyik alaptantárgyát, a nemzetközi politika elemzésének módszertanát tanította nagy sikerrel három éven keresztül, amíg az egyéves magiszteri programot föl nem kellett számolnunk a bolognai rendszerre való áttérés következtében.
Az én szempontomból a nagy találkozásra októberében került sor, amikor együtt utaztunk Budapestről Strasbourgba a kisebbségi keretszerződés monitori- zálásának ötéves évfordulója alkalmából szervezett konferenciára.
Autóval utaz- tunk, Gazsi vezetett, ennek ellenére végigmesélte egységes túrázás group pfalz utat oda-vissza. Ő akkor már pályájának csúcsánál tartott: túl volt a szudáni kalandos ENSZ-megbízatáson és az Európa Tanács keretében a Nemzeti Kisebbségek Keretegyezményének végrehaj- tását felügyelő tanácsadó testület — Advisory Committee — tagjaként, elnökhelyet- tesi minőségben, első mandátumának a végéhez közeledett.
Lenyűgöző stílusban, izgalmas összefüggésekre rávilágítva mesélt a magyarországi rendszerváltásban játszott szerepéről, a magyar miniszterelnöki hivatalban eltöltött időszakáról, az Európa Tanácsról, az ENSZ-ről, a Szudánban szerzett megrázó tapasztalatairól, helyszíni találkozón taimi keretegyezmény monitorizálásának keretében végzett munkájáról, a felügyeleti terepszemlék során szerzett benyomásairól, és — mindezek alapján —, a kisebbségi jogok nemzetközi védelmének a kilátásairól.
Egyfelől imponáló volt azzal szem- besülni, hogy néhány kiemelt fontosságú nemzetközi intézményekben szerzett közvetlen tapasztalat alapján miként kap értelmet — és egyben miként értékelődik 16 át — mindaz, amit a nemzetközi politikáról, illetve a nemzetközi kapcsolatok el- méletéről olvasmányok alapján tudni lehet, másrészt lesújtóan hatott rám azzal kapcsolatos véleménye, hogy mennyire lány találkozik grenoble lehet reményeket fűzni a kisebbségi kérdés megnyugtató rendezéséhez a nemzetközi jog keretei között.
A következő években Gazsi további fontos nemzetközi megbízatásokat kapott: újabb mandátum a keretegyezmény végrehajtását felügyelő tanácsadó testület- ben, illetve szakértői feladatkör az ENSZ emberi jogokat ellenőrző albizottságában.
Egyrészt ezekből a tisztségekből fakadó kötelezettségeinek eleget téve, másrészt vendégoktatóként fordult meg a világ több fontos térségében, újabb tapasztalato- kat halmozva a kisebbségi kérdés kezelésének különböző regionális változatairól.
Néhány konferencián, kutatóhelyen, ahol magam is megfordultam azokban az években, csodálattal szembesültem azzal, hogy mekkora tekintélynek számított Gazsi az emberjogi, illetve kisebbségi kérdéssel foglalkozó nemzetközi szakértői körökben. Nem igen férhet kétség ahhoz, hogy a politika világában, azon belül a nemzetközi kapcsolatok terén Bíró Gáspár vitte a legtöbbre azok közül, akik az elmúlt esztendőben elhagyták Erdélyt: teljesítménye a Marosvásárhelyről eltávozott Módi Istvánéhoz fogható, akit ma a világ agykutatóinak az élvonalában tartanak számon, vagy a csíkszeredai Barabási Albert Lászlóéhoz, aki fizikusként a komplex hálózatok elméletének a kidolgozásával tett szert világhírnévre.
Egyér- telmű ugyanakkor, hogy ahhoz, hogy a teljesítményről egyáltalán szó lehessen, valóban el kellett mennie Erdélyből, hiszen romániai magyarként sem az Európa Tanács, sem az ENSZ keretei között betöltött funkció nem jöhettek volna szóba, lévén, hogy ezek a tisztségek az államszintű képviseletnek olyan formái, amelyek hivatalos megbízást feltételeznek. Az én Erdélybe szorult perspektívám várakozáshorizontjához viszonyítva egységes túrázás group pfalz nek egységes túrázás group pfalz teljesítménynek természetesen voltak nehezen elfogadható konzekvenciái.
Soká tartott például, amíg napirendre tudtam térni Gazsi azzal kapcsolatos szen- tenciája fölött, hogy a kisebbségpolitikával tudományos megközelítésben már nem is érdemes foglalkozni, annyira rossz a kérdés nemzetközi konjunktúrája. Hasonló megütközéssel hallgattam — valamikor ben — azzal kapcsolatos fejtegetését, hogy a bennünket foglalkoztató területeken kizárólag angolul érdemes publikálni: aki magyarul írja meg és adja közre munkáit, az nemzetközi megítélésben egysze- rűen nem létezik.
Uploaded by
Természetesen értettem, hogy miről beszél, és elmém egyik fe- lével azonosulni tudtam álláspontjával, énem másik fele azonban tiltakozott. Úgy éreztem, ahhoz valóban el kell menni Erdélyből, hogy az ember megengedhesse magának az ehhez hasonló konklúziókat.
Aki itt marad, és a rohamos fogyás el- lenére még mindig nemzetnyi kisebbség közösségi jövőjének a sorsa iránt érdek- lődik, nem érheti be azzal, hogy átrendezi prioritásait, és a hátrányos nemzetközi konjunktúrára való tekintettel mással kezd el foglalkozni.
Ha itt marad, és célként lebeg a szeme előtt az uralkodó viszonyok befolyásolása, elsősorban magyarul és románul kell közzé tennie munkája eredményeit,még akkor is, ha tudva tudja, hogy ezzel minden esélyét eljátssza annak, hogy publikációit nemzetközi megmé- rettetésben is számon tartsák. Bíró Gáspár mindenesetre komolyan gondolta, és következetes is maradt el- határozásához. Mind a négy szöveg angol nyelven íródott és angolul jelent meg különböző kiadványokban Bíróa, b.
Megrázó élmény volt most, Gazsi halála után újraolvasni ezeket a szövegeket. Az a felismerés uralkodott el bennem egy idő után, hogy Bíró Gáspárt élete utolsó szakaszában ugyanazok a kérdések foglalkoztatták, mint amelyekkel bő harminc évvel egységes túrázás group pfalz a Limes-kör viaskodott, és hogy az egykori résztvevők közül ő ju- tott a legmesszebbre a kérdések tulajdonképpeni lényegének a megragadásában: a szuverenitás természetét, az állam, a nép, a nemzet, a társadalom vagy a kisebb- ségek viszonyát tekintve a tulajdonképpeni kérdés valóban az, hogy miként lehet a saját hivatását betöltő, lényege szerint eljáró államból egyfelől brutális szörnyeteg, másfelől önmagát elsorvasztó fikció.
Welcome to Scribd!
Arra a kérdésre, hogy ki a szuverén, Bíró Gáspár szerint a Rousseau-t figyelme- sen olvasó francia forradalmárok adták meg a választ — között, amely ma is kísért: noha elvben minden nép számára adott az önrendelkezés joga, a gyakorlatban csak azok a közösségek tudnak élni vele, amelyek nem csupánarra készek, politikai értelemben, hogy kezükbe vegyék tulajdon sorsukat, hanem ké- szek fegyvert is ragadni, ha a szükség úgy kívánja.
Noha ez a válasz a forradalmi Franciaország helyzetét tükröző megállapítás volt mindenekelőtt, azóta visszaté- rően kerül a nemzetközi politika napirendjére, egy olyan világban, amelyben nem világos, hogy milyen alanyra vonatkozik a világrend normatív alapját képező tézis, miszerint a népeknek joguk van az önrendelkezéshez.
Az állameszme legbensőbb természetéhez tartozik továbbá az a meggyőződés, ugyancsak Rousseau-i felis- merésre visszavezethetően, hogy az embereket — vagy akár magukat a népeket is — kényszeríteni lehet a szabadságra: ha a ráció ehhez nem elég hatékony eszköz, akkor erőszakhoz is lehet folyamodni.
Bíró Gáspár egyfelől bámulatos eszmetörténeti tájékozottságát, másfelől nem- zetközi jogászi tapasztalatait kamatoztatva mutatja ki, hogy az után uralko- dónak számító szemlélet szerint a nemzet az a nép, amely az önrendelkezés eszkö- zével élve államot hoz létre és működtet, a kurrens nemzetközi jogi gyakorlat pedig a létező államok polgárainak az összességét tekinti népeknek. Ezzel tehát a kör bezárulni látszik: a létező államok polgárainak azon csoportjai, amelyek etnikai, nyelvi vagy más identitásjegyek alapján különböztetik meg magukat, és másságuk elismertetésére és intézményes fenntartására törekszenek, értelmezhetetlenek a politikai eszmetörténet főárama szempontjából.
Nehéz feladvány ez, amelyet Bíró Gáspár tanítványainak, követőinek örökül hagyott. A kevéssel halálát követően kibontakozott ukrán válság egyszerre bizo- nyítja, hogy mennyire helytállóak a meglátásai egyfelől, és hogy mennyire fenn- tarthatatlan másfelől az a világ, amely az általa leírt logika szerint működik.
