Keres háziasszony sion
Tartalom
Moróni Amikor Singles harburg B. Wells nőtestvért ben elhívták a Segítőegylet ötödik általános elnökének, ő már felkészült volt erre a feladatra. A Nagy-sóstó völgyébe történő vándorlás résztvevőjeként olyan nőtestvérek mellett munkálkodott, akiknek megingathatatlan bizonyságuk volt Jézus Krisztus evangéliumáról, és akik értették a Segítőegylet alapvető tantételeit.
Account Options
Young és Bathsheba W. Smith mellett szolgált titkárként. Bizonysággal rendelkezvén arról, hogy a Segítőegyletet kinyilatkoztatás útján szervezték meg, Wells nőtestvér, valamint a tanácsosai, Clarissa S. Williams és Julina L. Smith, elkötelezték magukat azon tantételek megőrzése mellett, melyekre az egylet épült.
Wells nőtestvér és tanácsosai viszonylag békés és virágzó korban hozták létre e jelmondatot. Vajmi keveset tudtak arról, hogy az elkövetkezendő keres háziasszony sion eseményei miként teszik próbára a mottójukat. Békében élni háború idején ben háború tört ki Európában. Mire novemberében véget ért, számos ország csatlakozott a harchoz, amely az első világháborúként vált ismertté. Ebben az időszakban, amikor keserűség és intolerancia veszélyeztethette volna a segítőegyleti nőtestvérektől elvárt jószívű érzéseket, Emmeline B.
Arra sarkallta őket, hogy legyenek türelmesek a szeretteikkel és kedvesek a szomszédaikkal — még az ellenségekkel is —, és szolgálják a szükséget látókat. A segítőegyleti nőtestvérek megfogadták e tanácsot.
Békében élni háború idején
Arra törekedtek, hogy elnyerjék és megosszák Krisztus tiszta szeretetét, melyről tudták, hogy soha nem múlik el. Az első világháború alatt a Segítőegylet az Egyesült Államokban teljes odaadással működött együtt olyan közösségi szervezetekkel, mint a nemzetvédelmi tanács és az Amerikai Vöröskereszt. A nőtestvérek részt vettek twoo társkereső és -tartósítási munkálatokban, adománygyűjtésekben, közegészségügyi, valamint gyermekjóléti programokban és egyéb szolgálatokban.
Hatékonyan és lendületesen működtek együtt e közösségi erőfeszítésekben. Prófétájuk azonban emlékeztette őket, hogy soha ne feledkezzenek meg a Segítőegylet isteni eredetéről. Joseph F. Smith Joseph F. Ti a fej vagytok, nem a farok. Wells nőtestvér osztozott e látomásban. Ő irányította a Segítőegylet együttműködését a többi szervezettel, ugyanakkor segített megőrizni az egylet egyedi célját és isteni természetét.
TIZEDIK FEJEZET • A fehérmájú asszonyok világa
A többi szervezettel való együttműködés mellett a segítőegyleti nőtestvérek számos más dolgot is tettek önmaguktól és az egyházközségükkel azért, hogy ellássák a szükséget szenvedőket, és pénzt gyűjtsenek nekik. Néhány nőtestvér ruhákat, kötényeket, gyermekruhákat, tűzött takarókat, valamint kézzel szőtt fejfedőket és szőnyegeket készített és adott el.
Néhányan marhákat és juhokat tartottak, és azokat adták el. A Utah állambeli Tooele-ben élő egyik nőtestvér megtudta, hogy az egyik takaró, melyet ő készített, egy brit családhoz került, és nekik nyújtott enyhülést a háború alatt. Ez a segítőegyleti nőtestvér ban készítette a takarót, melybe egy üzenetet rejtett, és így küldte el a kaliforniai San Franciscóba, hogy ezzel nyújtson segítséget egy szörnyű földrengés áldozatainak.
Tizenegy évvel később a takarót átadták a Vöröskeresztnek, akik Nagy-Britanniába küldték azt. Az amerikai és kanadai Segítőegyletek azonnal hozzájárultak egy rendkívüli segélyalaphoz, hogy segítsenek rajtuk. Minden gyülekezetnek küldtek pénzt Nagy-Britanniában, hogy a brit nőtestvérek anyagokat vehessenek az ágyneműkhöz, párnahuzatokhoz és ruházatokhoz.
Amikor ban a Segítőegylet eladta keres háziasszony sion maradék búzáját az Egyesült Államok kormányának lásd a 4.
Clarissa S. Williams nőtestvér, aki Wells nőtestvér egyik tanácsosaként szolgált az elnökségben, azt javasolta, hogy a Segítőegylet tegye az ügyletből származó bevételt egy központi számlára, és annak kamatát a nők és a gyermekek egészségének javítására irányuló erőfeszítésekre fordítsák. Később, amikor Williams nőtestvér a Segítőegylet hatodik általános elnökeként szolgált, ő felügyelte e pénzalap ilyen célokra történő felhasználását.
Az egyének és a családok megerősítése Az első világháború végére számos család és egyén vált nélkülözővé — anyagilag, fizikailag, érzelmileg és lelkileg egyaránt.
Grant, az egyház hetedik elnökének odaadó és teljes mértékű támogatásával. A részleg igazgatójaként Amy Brown Lyman nőtestvér szolgált, aki később a Segítőegylet nyolcadik általános elnöke lett.
- Először is, olyan egyedülálló nőkre gondoltam, akiknek lelki gondozói szolgálatra van szükségük.
- Társkereső n djamena
- TIZEDIK FEJEZET • A fehérmájú asszonyok világa | Krúdy Gyula munkái | Kézikönyvtár
- A szavak teste: egy pokoljárás bűnügyi rekonstrukciója - Filmtett - Erdélyi Filmes Portál
- Egyetlen lakás salzburg város
- Ismerősök haller tagblatt
A Szociális Intézmény Részlegen keresztül a Segítőegylet egyházközségekkel és cövekekkel működött együtt olyan erőfeszítésekben, mint például a szükséget látó nőknek és leányoknak munkát, gyermekeknek pedig örökbefogadó családot találni. Elsődleges célja azonban az volt, hogy gyakorlati képzést nyújtson a családoknak.
A képzésen cöveki munkások vettek részt, akik a saját egyházközségükbe és közösségükbe visszatérve továbbadták a megszerzett tudást. Több mint nő részesült a képzésben. Tandíj helyett a diákoktól 30 nap önkéntes ápolói szolgálatot követeltek meg a saját közösségükben. Négy év elteltével — amely idő alatt 46 segédápolót képeztek ki — a Segítőegylet beszüntette a programot, és a továbbiakban a Vöröskereszt otthoni ápolási tanfolyamjait támogatták a pénzalappal.
Bűn és kéjvágy
Ahogyan más programok esetében is történt, a Segítőegylet arra használta ezt a képzést, hogy egy akkori konkrét fizikai szükségletet kielégítsen, majd pedig átadta a munkát más képviseleteknek. A segítőegyleti vezetők arra buzdították a nőtestvéreket, hogy továbbra is jószívűen szolgálják egymást, ahogyan a nauvooi kezdetek óta mindig is tették.
A nőtestvérek gondoskodtak a betegekről, ruhát varrtak azoknak, akiknek szükségük volt rá, és számos más módon segítették a szükséget szenvedőket. Joseph W. Booth, a Keres háziasszony sion Misszió elnöke, segített nekik a szíriai Keres háziasszony sion költözni, ahol létrehozott egy gyülekezetet számukra, melyben egy körülbelül 30 nőtestvérből álló Segítőegylet működött.
E nők többsége nagyon szegény volt, mégis úgy érezték, segítőegyleti nőkként kiváltságuk és feladatuk, hogy szolgálják azokat, akik náluk kevésbé szerencsések.
Majd: — Ha megharapna egyszer, azt se bánnám. Belátom, hogy nem vagyok méltó azokra az áldozatokra, amelyeket szerelmünkért hoz. Nem tudok a lába nyomába se lépni az én szerelmemmel. Ismét: — Tudom sorsomat.
Összegyűltek hát, és elkezdtek ruhákat varrni abból a mintegy 90 meet házas férfi anyagból, melyet Booth elnök vásárolt számukra. Ételt is készítettek az alultáplált menekülttársaiknak.
Az egyének és a családok megerősítése
Williams nőtestvér követte Emmeline B. Wells nőtestvért a Segítőegylet általános elnöki pozíciójában. Mivel korábban együtt szolgált Wells nőtestvérrel az elnökségben, felkészült volt az előtte álló kihívásokra. Jó szervezőkészségéről, valamint a minden ember iránt érzett szeretetéről és barátságáról volt ismert.
Williams nőtestvért aggasztotta az édesanyák és a csecsemők magas halálozási aránya. Ugyancsak aggasztották a fogyatékkal élők szűkös lehetőségei, valamint sok flört engedélyezve alacsony életszínvonala.
Bölcs és hozzáértő irányítása alatt a Segítőegyletek tovább folytatták az e problémák enyhítésére irányuló erőfeszítéseiket. A kórház később része lett az egyházi kórházak hálózatának. Az önellátásra való képesség fejlesztése A második világháborút követő több mint egy évtizeden keresztül a Segítőegylet azon dolgozott, hogy javítson a nők és a családok életszínvonalán, az egészségre, a munkavállalásra és az oktatásra helyezve a hangsúlyt.
A Segítőegylet ugyancsak keres háziasszony sion pártolta a személyes igazlelkűséget és a jószívű tetteket.
Aztán vége felé — mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül — hatalmas gazdasági válság ütötte fel a fejét a világban. A Segítőegyletben tanított és tanult képességek ismét megerősítették az egyéneket és a családokat a válság idején.
Az utolsó napi szent nők erőt merítettek a Mennyei Atyába és Jézus Krisztusba vetett hitükből, önellátó képességeikre támaszkodtak, és a szívükben rejlő jószívűség kifejezésén fáradoztak. Ezekkel az iránymutató tantételekkel képesek voltak gondoskodni saját magukról és a családjaikról, miközben másokat is felkaroltak.
Grant elnök elhívta Louise Y. Robison nőtestvért, hogy a Segítőegylet hetedik általános elnökeként szolgáljon. A gazdasági kihívások nem jelentettek újdonságot Robison nőtestvérnek.
Egy szerény rönkházban nevelkedett a Utah állambeli Scipio faluban, ahol megtanult földet művelni, kertészkedni, varrni, keményen dolgozni, kevéssel beérni és vidámnak maradni. Hét évvel azelőtt, hogy Robison nőtestvért elhívták a Segítőegylet általános elnökének, Grant elnök elválasztotta őt második tanácsosnak a Segítőegylet általános elnökségében. Erősen alkalmatlannak érezte magát keres háziasszony sion feladatra, ahogy lánya visszaemlékezése is tanúsítja: Heber J.
Végül ezzel fejezte be: »Én csupán egy egyszerű nő vagyok! Most arra hívunk el téged, hogy te legyél a vezetőjük. Bölcs, könyörületes és szorgalmas volt. Iskolázottságának és anyagi javainak hiánya képessé tette őt arra, hogy megértse és segítse a hasonló körülmények között élőket. A háziasszonyok és édesanyák számára adott tanácsai gyakorlatiak kutatást a kapcsolat az ember és a kutya és jó beleérző képességéről tanúskodtak.
Átérezte az alacsony költségvetésen élők küzdelmeit, ugyanakkor tudta, milyen fontos az anya befolyása az otthonban, így hát arra ösztönözte az édesanyákat, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt azért, hogy otthon tudjanak maradni a gyermekeikkel ahelyett, hogy a munkájuk miatt magukra hagynák őket.
TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS fejezet Jaj, Sion fogságba vitt lánya fejezet Rázd le magadról a port 13
Az Egyesült Államok kormánya számos segélyprogramot létrehozott, hogy megpróbálja visszafordítani a gazdasági válságot. A Segítőegyleti Szociális Intézmény Részleg egy ideig együtt dolgozott e közösségi intézményekkel a szükséget látó családok megsegítésére, ám végül az igények túlnőttek a részleg kapacitásán.
A részlegben dolgozó egyik asszony esetében például keres háziasszony sion hozzá tartozó esetek száma és között 78 családról családra nőtt. Mindazonáltal a papsági vezetőkkel együtt megerősítette, hogy az egyháztagoknak továbbra is ápolniuk kell az önellátás alapvető értékeit. Vajon nem hárítjuk át ezt a feladatot ma már túlságosan is a kormányra? Az Grant elnök elmagyarázta a program célját. Az egyháznak az a célja, hogy segítsen az embereknek saját maguk megsegítésében.
A munkát vissza kell helyezni trónjára, egyháztagságunk és életünk uralkodó tantételeként! Monson elnök, az egyház tizenhatodik elnöke, ugyanezt a tanítást visszhangozta. Az egyháztagok talpraállítása az egyén és a család felelőssége, melyben a papsági kvórum és a Segítőegylet is segítséget nyújt.
Nem az a célunk, hogy függőséget, hanem hogy önállóságot hozzunk létre. A keres háziasszony sion arra törekszik, hogy minden segítségben részesülő emberben feddhetetlenséget, önbecsülést, méltóságot és szilárd jellemet építsen, ami végül teljes önellátáshoz vezet. Harold B.