Keresek nők házas kabije

Álmodtad az éjjel, érzed menni kell. Mi lesz veled? Senki nem felel.

keresek nők házas kabije

Arcodon egy álarc, szíveden még kő. Megszólít egy hang: Ím eljött az idő! Indulj a holnapért, bár messze még a cél. Húzd, húzd a gyeplőt, az első te legyél. Az éjszaka hosszú volt, most kinyílt a tér, vérszínű a hajnal, s a Nap nyugatra tér. Rád vár a hajnal, a pusztaságon át.

keresek nők házas kabije

Szállj, szállj sólyom szárnyán, keress új hazát. Égig érő hegyeken át, majd két folyóhoz érsz. Messzi idők határán végül hazatérsz.

Arab ferjek | nlc

Vár ránk a hajnal, a lelkünk tűzben ég. Hét dombon, hét vezérnek: áldott menedék. Ezer névből, ezer népből a vér egyet kíván. Kit megjelölt az Ég: induljon szarvasok nyomán. Vár ránk a társkereső oldal kamerun, vár ránk az út.

József Attila összes versei | MEK (Magyar Elektronikus Könyvtár)

Várnak ránk a hegyeken túl. Vár ránk egy új föld, vár ránk az Ég. Otthonról, indulj hazafelé.

keresek nők házas kabije

Rád vár a hajnal, hallgasd dobok zaját. Puszták büszke népe, itt talált hazát.

keresek nők házas kabije

A hajnali szél, messze hordja a békesség szavát. A szívedre hallgass: Ez az ország a hazád! Az úton majd néha, gondolj reám.

Account Options

Ez a föld a tiéd — ha elmész, visszavár. Nézz rám és lásd, csillagokra lépsz. Nézz rám, tovatűnt a régi szenvedés. Hol a fák az égig érnek, ott megérint a fény.

Megfáradt ember

Tudod jól, hova mész, de végül hazatérsz. Szállj, szállj sólyom szárnyán, Szállj, szállj ott várnak rád, ahol véget ér az út.

A NŐI KISUGÁRZÁS #légynő

Úgy kell, hogy te is értsd, nem éltél hiába. Az a hely, ahol élsz, világnak világa.

Nem én kiáltok

Az égig érő fának, ha nem nő újra ága. Úgy élj: Te legyél virágnak virága. Szállj, szállj sólyom szárnyán, Szállj, szállj ott várok rád, ahol véget ér az út. Nézz rám, s ne ígérj, nézz rám: sose félj. Ha nincs hely, ahol élj: indulj hazafelé. Nem szállhat az égen szárnya tört madár.

Nincs jó, ami jó, nincs már, aki felel.

Dalszövegek – KORMORÁN

Nincs hely, ahová visszatér, ki útra indul el. Hol az arc, hol a kéz? Akiért, s csak azért? Hol a tér, ahol a fény, hozzád még elér? Kell, te legyél, keresek nők házas kabije Nap lesz Éj után, te légy, aki megtalál egy régi balladát. Ki szívét osztja szét, ő lesz a remény. Ki szívét osztja szét, az élet, csak övé. Ki szívét osztja szét, követik merre jár, hegyeken és tengereken túl, értik majd szavát. Így légy Te a jel, ki új útra talál, ki elmeséli valamikor egy lázas éjszakán.

Ami volt, s amiért — Az minden a miénk! Szava lesz a megbocsátás, szava a szenvedély. Az légy, ki sose fél, ki a szívek melegét, összegyűjti két karjába, mit nem téphet senki szét.

Választott, ki a múltat, magában oldja fel, őrző, ki érzi a hajnalt, tudja ébredni kell.

A szolnoki hídon

Ha félsz, gyere bújj mellém, szívem szívedhez ér. Ha messze mész, ha messze mész, mit elhagytál, végig elkísér.

Ha messze mész, előtted nincs határ, az otthonod mégis visszavár. Ne szólj, ha fáj — tiéd a szenvedély, nem hagyhatod, mi örökre benned él.

Ha messze mész, lehessen élni még, könnyed törölni — mindig lesz egy kéz.

Pesti Hírlap,

Széttépett, elhamvadt álmok után, maroknyi csöndet vegyél, mielőtt elindulnál. Ha messze mész, kell, hogy visszanézz, hosszú út lesz — még száz vagy ezer év. Ki megmarad, aki lesz talán: olyan maradj! Mert ő itt visszavár.

Ha messze mész, valahol légy király, ki itt maradt — ne felejtsd el szavát. Az ébredést, vöröslő hajnalon, azt a lányt, ki volt a fájdalom. Ha messze mész, s majd érkezel. Te az legyél, aki jól felel. Ki felhőket járta, a földre ért, tudta — itt kell halni, s élni hazatért.

Légy te a béke, légy te a szó.

keresek nők házas kabije

Míg romlott Föld baját, eső nem mossa át. Nincs Volt!

Pesti Hírlap, 1943. szeptember (65. évfolyam, 197-221. szám)

Nem lesz: Tovább! Hol én vártam reád, a zárt éjszakát, villám rajzolta át. Hol én vagyok, csak én, nem fertőzött a kép, ott vannak még, kik értik rég: Kell még a tiszta szív, kell hely, mely hazahív.

keresek nők házas kabije

Ne keresek nők házas kabije el, ha nem értenek. Mit adhatunk tovább, a gyermekünk szavát, egy harangszót: ha jön az ár.

Kedves Jocó!

Mit hagytunk, nem miénk: Más volt itt a tét. Te légy, ki majd megért. Kell még a tiszta szív, kell hely, mely hazahív.